Rólam

Gyerekkorom óta szeretek írni. Az önismereti-életszemléleti, egyén és társadalom harmóniájával kapcsolatos vonal kezdettől megfigyelhető a munkáimon. És szintén azóta foglalkoztat az élményközpontú tanulás. Különösen a tanulási környezetek által nyújtott önfejlesztési lehetőségek (fizikai terek, valamint kerettörténetekkel, imaginációs gyakorlatokkal megnyitott „belső terek”).
Szakmai érdeklődésem középpontjában az önfejlesztés, valamint a testi-lelki-szellemi-spirituális egészség támogatása áll egyéni és társadalmi szinten. Hivatásomnak érzem, hogy a hozzám kapcsolódókat segítsem abban, hogy megtalálhassák és járhassák a saját útjukat. Tudatosítsák az erősségeiket, feltárják a valós motivációikat, letisztítsák önmagukról az elavult meggyőződéseket, félelmeket, és megteremtsék a kibontakozásukhoz számukra szükséges feltételeket, hogy harmóniába kerülhessenek önmagukkal és a környezetükkel. Belülről érzem ennek az útnak a fontosságát, mert én magam is ezen az úton járok.
Ennek támogatása érdekében írok (könyvet, blogot), és élményközpontú önfejlesztéssel kapcsolatos foglalkozásokat, videotréningeket dolgozok ki.
Képzettségi háttér: Először Pedagógia alapszakos bölcsész (BA) szakon diplomáztam filozófia minorképzéssel, majd Neveléstudomány szakos bölcsész (MA) végzettséget szereztem intézményfejlesztés szakirányon. Mindkét szakdolgozatomat az élményközpontú tanulás- és tanításmódszertan, kreatív tanulási környezetek témájához kapcsolódóan írtam. Emellett több világnézet-tágító képzésen vettem részt (ParaMed Holisztikus Akadéma 3 éves természetgyógyász-holisztikus terapeuta képzésén és kisebb további alternatív gyógymódokkal kapcsolatos tanfolyamokon).
És egy kis
magánéleti adalék: Korábban Budakeszin laktunk, most Pátyon élünk a férjemmel
és két kisfiunkkal (4 és 1 évesek).
A tanítvány naplója – Az ezerarcú útjelző c. könyv az első megjelent könyvem, és több további kötet, online tréning és élő foglalkozás van előkészületben. Budakeszin tartottam is már foglalkozásokat – mihelyt a külső körülmények is lehetővé teszik, mindkét településen tervezek szélesebb körben is hirdetni tréningeket, közösségi alkalmakat.

Aki jól szereti önmagát, az tud másokat jól szeretni. És minden embernek létszükséglete, hogy jól szeressék őt.
Milyen lenne az a világ, amelyben az emberek…
… boldogok
… meg tudják fogalmazni, milyen életre vágynak, milyen területeken szeretnének elmélyedni, mik a belülről jövő motivációik – és el is tudják érni. Képesek hinni benne, elhiszik, hogy ők maguk megérdemlik, és megteszik, amit szükséges, hogy beteljesítsék
… értékesnek érzik magukat
… adottságaik és saját elhivatottságuk, motivációik, érdeklődési körük, örömük szerint választanak munkát maguknak
… ki tudják magukból hozni a legjobbat úgy, hogy mindeközben örömmel tölti el őket a tanulás, fejlődés
… jól ismerik a saját képességeiket és azokat a feltételeket, amelyek között a legjobban funkcionálnak
… felvállalják a vágyaikat, céljaikat, és meg is valósítják azokat
… nem a környezetüknek akarnak megfelelni, hanem elsősorban önmaguknak, a „legjobb önmaguknak”, amely megsúgja, hogy mi az a legjobb, amit kezdhetünk az életünkkel, időnkkel, adottságainkkal
… nem másokhoz, vagy egy képzelt ideálhoz, hanem önmagukhoz mérik magukat. A képhez, amivé valóban válni szeretnének.
… nyitottak a családtagok, barátaik, ismerőseik véleményére, akár kritikájára; még a rosszindulatú kritikát is képesek előnyükre kovácsolni, hiszen aki ép önértékeléssel bír, nem sértődik meg. Beépíti, amit érdemes, a többit pedig elengedi.
… mernek meghallgatni másokat, tanulni, olvasni, tanfolyamra járni, nem tartanak attól, hogy ott majd a maradék önbizalmukat is összetiporják azzal, hogy a hiányosságaikra hívják fel a figyelmet
… felvállalják az álmaikat, és azokra az emberekre figyelnek, akik segíteni tudják őket, nem azokra, akik csak lelomboznák, de az intő szót is meghallgatják és helyén kezelik
… fel merik vállalni, hogy nem tökéletesek, és képesek segítséget kérni
… nem vesznek el a sok tanfolyam, könyv, karizmatikus személy tanításai között, képesek meghallani a saját „belső hangjukat”, megtalálni a saját „belső mesterüket”
… úgy tekintenek az egész világra, mint egy hatalmas tanulási környezetre, ahol minden élethelyzet tananyag és minden ember a tanítónk
Képesek az őket érő információkat (tanultakat, élethelyzeteket, mindent) befogadni, értelmezni, végiggondolni, hozzáilleszteni a korábbi meggyőződéseikhez, továbbgondolni. (Ezt egyébként pedagógiai konstruktivizmusnak nevezi a neveléstudomány.)
Helyes önértékeléssel ezt nem torzítja olyasmi, hogy „nekem ezt már tudnom kéne”; „mi van, ha kiderül, hogy eddig rosszul gondoltam”; „neki nem lehet igaza”, „én ezt úgysem tudom megtanulni, nem vagyok az ilyesmiben jó”. A hatékony tanuláshoz is nagyon fontos a pozitív, reális önértékelés.